Kik a Csenő-Manók?

- Manók márpedig nem léteznek- nézett fel Gréti a papájára

- Ó ha te mondod, biztos igazad van - válaszolt komolyan Nagypapi. Komoly volt, de a szája szegletében és a szeme sarkában vidámság bujkált. - Azért csak figyelj a holmijaidra. A Csenő- Manók,  a gyerekek kedvenc játékait szeretik elcsenni.

- Hmmm. Lehet, hogy mégis igazad van, Papi. Nekem is eltűnt az unikornisom. És sehol nem találom.

- Hát most elviszlek arra a helyre, ahol a legnagyobb zsákmányuk található. Papi és Gréti buszra szálltak. A 840 busszal indultak és a végállomásig utaztak vele. Nagyon szép kis faluba érkeztek. Papi azt mondta, hogy a nevét onnan kapta, hogy régen borászok laktak ott. A pilisi borász Jenők. Így lett a falu neve Pilisborosjenő. A busztól nem kellett már sokat gyalogolni, és egy nagyon különös helyre érkeztek. Sziklák tetején álltak és a völgy ahova lenéztek ugyancsak sziklákkal volt tele. Gréti egy kicsit félt, a szikla szélén, ezért erősen kapaszkodott Papi kezébe.

- Nézd csak meg jól Gréti! - Szerinted mire hasonlítanak azok a kövek?

- Gréti figyelmesen nézte a köveket. Egy valami rögtön feltűnt. Ezek a kövek rózsaszínűek! Nagyon tettszik!

- Igen néha rózsaszínűek. De nézd még egy kicsit. Milyen állat lehet az ott?

- Hmm. Nem is tudom. Állat?- Nézd csak! Az nem hasonlít egy tevére?

- Ó tényleg! Egészen olyan...

- Gyere Gréti, üljünk le és elmesélem, hogy került ide teve és mi közük van hozzá a Csenő- Manóknak..

A Csenő Manók nemzettsége réges-régóta itt él a Pilisben. Szeretik a szép és különleges köveket, azokat építik be az otthonaikba. Kívülről csak sziklarepedés, belülről lakályos manó kuckó, csupa ásványból, furcsa formájú kavicsokból, különös sziklatörmelékekből. Ezekből készítenek szebbnél szebb faragványokat és díszeket az otthonaikba. Ezeket aztán puha moha növi be, ami kényelmes és egészséges környezetet biztosít számukra.

- Papi honnan tudsz ennyi mindent róluk?- Ó! Most már hiszel bennünk?

- Egészen kezdek... 

- No akkor csak várj, mire mindent elmesélek már nem lesz kétséged sem. A Csenő- Manókról tudni kell, hogy kicsik és félénkek, ezért inkább éjszaka aktívak, nappal kis sziklalakásaikba behúzódva pihennek. A szemük nagy, mint általában az éjszakai élőlényeké. Éjszaka viszont kezdődik a manó jövés-menés. Legtöbben élelmet gyűjtenek. Gombákat, bogyókat, terméseket. Nagyon szeretik az erdei szamócát, a szedret, és az áfonyát. Még a manógyerekek is gyűjtögetnek éjszaka, de ők inkább a gyerekek kis kedvenceit gyűjtik össze.. És van dekor-csapat, aki köveket, kavicsokat gyűjt. A Teve szikla története is Manó-dekor csapathoz köthető. Illetve egy kis csibész Manóhoz. Az ő neve Furdancs volt. A valaha élt legkíváncsibb, legleleményesebb és talán kimondható a legmerészebb Manófiú aki a Pilisi erdők talaját taposta. A rózsaszín köveket legtöbb manó kisasszony kedvelte és szeretett volna belőle az otthonába. Sajnos azonban nagyon szétszórva lehetett csak találni belőlük. Furdancs egy nap úgy ébredt, hogy kipattant a fejéből egy ötlet. A rózsaszín kavicsokra bűbájt bocsátott. A környék összes rózsaszín kavicsa és kövecskéje megelevenedett és "saját lábon" elindult Manóvölgybe. .Akkoriban élt itt egy öreg és egyáltalán nem kedves varázsló is. Ahogy öregedett és gyengült egyre mogorvábbá és gonoszkodóbbá vált. Elhatározta, hogy összegyűjti a világ összes bűbáját, varázslatát, de még a varázslatos dolgokat is mint az éneklés, a nevetés a mesék a játékok. Épített egy elszívó berendezést, ami tulajdonképpen kiszipolyozta volna a világból az összes jó dolgot.. Kémlelő madarakat küldött az égbe, hogy jelezzék neki ha ilyet látnak. A rózsaszín elbájolt kavicsok tömeges megjelenése nem maradhatott észrevétlen még éjszaka sem. A madarak riasztották a Varázslót - Krixkraxot.,,,Krixkrax pedig beindította elszívó berendezését. A berendezés ahogy működésbe lépett elkezdte elnyelni a mozgó kavicsokat. Furdancs nem ijedt meg még a nagy Krixkraxtól sem, csak nagyon nagyon mérges lett. Előző éjjel a húga hozott haza valahonnan egy kis kézzel összevart tevét. Még össze is vitatkoztak rajta, hogy milyen állat. Furdancs azt mondta beteg ló. De Lepcsi ( Furdancs kishúga), napközben kihallgatta a kis teve tulajdonosát. Ő mondta, hogy teve és hogy a Nagynénjétől kapta, aki nyáron Egyiptomba látogatott. Ott élnek a tevék!- magyarázta a kislány barátnőjének és Lepcsi is bátyjának Furdacsnak (nem mintha tudták volna hol van Egyiptom). Most Furdacs mérgében az kiáltotta: kis kavicsok! Álljatok össze egy, egy ( gondolkodott, hogy milyen elrettentő dolgot mondjon), de csak a teve jutott eszébe.- Egy tevévé... bökte ki végül hangosan is, és közben szikrákat szórt a keze ahogy meglengette a levegőben. Ilyet még szem nem látott, a kis kavicsok és nagyobb kövek is mind tölcsérszerűen kavarogni kezdtek és hatalmas kő- tevévé váltak. Furdancs legyintett még párat a kezével és a Teve lépett egyet, majd még egyet pontosan rá a varázsló elszívó berendezésére. Furdancs most körözni kezdett a kezével, a kő teve pedig teljesen beterítette a berendezést, majd recsegve ropogva sziklává vált. Furdancs elintézte, hogy az elszívó géphez soha többé ne lehessen hozzáférni. És nagy igyekezetében a varázslót is sziklává változtatta a tornyával együtt.- Ha figyelmesen nézed láthatod az öreg tornyot ahogy szinte ráborul a kő tevére.

- Látom! - kiáltott fel hirtelen Gréti. - és vajon most is élnek ott lenn manók?

- Nem azt nem hiszem. Itt egyre több a turista velük meg sok kutya is kilátogat ide. És a kutyák, mint tudjuk könnyen szagot fognak. Azt hiszem beljebb húzódtak az erdőbe.

- Ó de kár!

- Van valami azonban, amit megvizsgálhatnál! A kis manó lakásokat rejtő szikla repedések még megvannak. Azokat megkeresheted és kikutathatod.- kacsintott nagypapi és kézen fogva elindultak  manó kuckókat keresni. 

Ti vajon találtok?